száguldó kacaj

adó

itt készülnek az adócsomagok :)

írta: szaguldokacaj, 2012. jan. 26. 15:01 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

adó

itt készülnek az adócsomagok :)

írta: szaguldokacaj, 2012. jan. 26. 15:01 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

év vége, vagy mi - 2011

Azt hiszem, nem kellene megszakítani a hagyományokat és ma is kéne valami összegzésszerűt írnom. Blogos pályafutásom negyedik év végi összefoglalóját.

Itt ülök a gép előtt, már kb. egy órája olvasgatom a kezdeti bejegyzéseimet. Tök jó visszaolvasni. Nem csak azért mert szellemesek a posztok :), hanem mert már rég elfelejtettem, mik történtek velem. Néha rácsodálkozok, hogy jé, ilyen is volt? :)

Viszont bajban vagyok. Nem jön az ihlet. Mint ahogy ebben az évben, vagy legalábbis a második felében, elkerült a múzsa, most sem akar jönni, a fasorban sincs.
Biztos azért van, mert ebben az évben aztán tényleg nem történt velem semmi különös. Az első félév a suliról szólt. Azt imádtam minden nehézségével, kellemetlenségével együtt. De júniusban vége lett, sikeresen levizsgáztam. Munkám (legalábbis fogászati) azóta sincs azonban. Úgyhogy ezen a téren szomorúság van. Vannak ugyan ígéretek, de nem lehet rájuk örökké várni, meg aztán azokkal nem lehet kiegyenlíteni a számlákat.

Vizsga után (tök jól jött ki) elmehettem a helyi strandra melózni. Kicsit féltem tőle, mert pénztárgéppel még sosem volt dolgom - ja, pénztáros, szerződés szerint munkairányító voltam. Elég hamar belejöttem, meg is szerettem. Gyógyászati részleg is van itt, úgyhogy egy kicsit a betegirányítást, tájékoztatást is tudtam gyakorolni. Én legalábbis így fogtam fel. Megtapasztaltam, hogy gyakorlatban nem mindig működik az, hogy márpedig én kedves és mosolygós vagyok, nem bánok bunkó módon az emberekkel. Persze, nem voltam bunkó senkivel, de éreztem, hogy voltak gyengébb napjaim, amikor a hangulatom nem volt a topon.
Mindent összevetve imádtam a fürdőben melózni. Aranyosak voltak a munkatársak, a főnök. Nem volt baszogatás, laza volt a főnök, mégis mindenki tudta a dolgát, normálisan dolgoztunk, ha kellett, kisegítettük egymást egyetlen rossz szó nélkül. A szoci után furcsa volt ez, az biztos!

Ősszel voltam a fogászati kiállításon. Itt tudtam meg, hogy Gyulán felmond egy asszisztens. Voltam továbbképzésen, ahova egy - remélhetőleg - leendő munkatársam hívott meg (az, akivel a kiállításon futottam össze és közölte velem a remek hírt).
Azóta hallgatás van. Bízok benne, hogy januárban beindul a gépezet, megjelenik a pályázat...

Ezzel a gondolattal gyorsan le is zárom ez évi utolsó bejegyzésemet és kívánok minden olvasómnak boldog új évet.

:))

mi más? :))

írta: szaguldokacaj, 2011. dec. 31. 20:33 - címkék: és kategóriák: - 3 komment

mert tél van

írta: szaguldokacaj, 2011. dec. 31. 19:56 - címkék: és kategóriák: - 2 komment

karácsony

írta: szaguldokacaj, 2011. dec. 23. 22:48 - címkék: és kategóriák: - 1 komment

paradox

A "Hát te meg mit tátod itt a pofád?" hirtelen felindulásból neked szegezett, általában emelkedett hangnemben elcsattanó kérdés némely szituációban vicces is lehet akár, például amikor épp egy fogorvosi székben ülsz.

írta: szaguldokacaj, 2011. dec. 20. 0:20 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

advent

Ilyen szép, nagy adventi koszorút készítettek kis városomban.
Ja, hogy csak két gyertya van rajta? Sajnos még a 24 órát se élte meg szegény, máris valakik ellopták róla. Szánalmas.

írta: szaguldokacaj, 2011. nov. 29. 19:21 - címkék: és kategóriák: - 3 komment

most

mielőtt ilyen lett

írta: szaguldokacaj, 2011. nov. 29. 19:20 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

csak a rend kedvéért

mert ilyen volt

írta: szaguldokacaj, 2011. nov. 27. 9:28 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

egy kiállítás rémképe :)

Voltam a Dental World-ön. Amióta tudom, hogy létezik, vágyam volt ellátogatni. Hát, most teljesült ez a vágyam. :)

Pár volt csoporttárssal, akikkel vizsga óta már egyszer összejöttünk, megbeszéltük, hogy ideje lenne ismét találkozni. Hogy összekössük a kellemest a hasznossal, a találka színhelyéül a kiállítást választottuk.

Mondtam Zs-nek még reggel a vonaton, hogy én szeretnék jól megnézni mindent (minDENT, haha), vagy legalábbis, ami igazán érdekel, nehogy az legyen, hogy csak gyorsan végigszaladunk az egészen.
Nem volt rohanás, de nézelődni se tudtam annyit, amennyit szerettem volna. Azért elég volt a sok szép fogászati műszerből, kezelőegységből. Jóból is megárt a sok ugye, ahogy a művelt dán mondaná. :)

Beszereztünk kb. 3 kg fogkrémmintát, 1 l szájvizet, fogkefét. :) Így felpakolva átvánszorogtunk végül az Arénába, ahol kajálás közben jól kibeszéltük magunkat. (Kajálás után meg ott a helyszínen kipróbáltuk a fogkrémeket meg a fogkefét. :D)

A kiállításon egyetlen fényképet csináltam. :) Amikor is a telefonom a gravitációnak behódolva vészes közelségbe került a padlóhoz, én kitűnő reflexszel utánakaptam, elkerülve ezzel a katasztrófát. Így született meg az említett, hihetetlenül mozgalmas fotó, az exponáló gomb e manőver közbeni véletlenszerű megnyomódásával.

Abban maradtunk, hogy ezentúl minden évben eljövünk erre a kiállításra.

írta: szaguldokacaj, 2011. nov. 17. 18:55 - címkék: és kategóriák: Budapest - még nincsenek kommentek

vizsga 5 - összefoglalás

Gondolom, az a pár ember, aki erre jár, a haját tépi újabb bejegyzésem címének láttán. De kit érdekel? ;)
Muszáj egy kis összefoglalót készítenem a tapasztalataimról, a levont következtetésekről, a hibákról. Azért, hogy tanuljak belőlük a következő vizsgára (ez még várat magára sajnos anyagi okok miatt), másrészt azért, hogy a későbbiekben, amikor kedvem támadna újra átélni az izgalmakat, legyen valami támpont az emlékezéshez.

A legjobb hét volt a másfél évből, még ha feszültségekkel voltunk is teli. Máskor is tapasztaltam már, hogy szeretem ezeket felfokozott hangulatokat.
Főleg azt szeretem, hogy ilyenkor olyan összetartó a csapat. Mindenki egyformán elesett, kiszolgáltatott, ideges. Mindenki beszél mindenkivel, mindenki jóban van mindenkivel. Jókat nevetünk még a legellenszenvesebbekkel is. Mintha már minden mindegy lenne.
Ha kijött valaki, akár felszabadultan, akár elgyötörten, rávetettük magunkat, mint kánya a dögre. :)

Mint már utaltam rá korábban, nagyon gyorsan lezajlott az egész. Mire észbe kaptunk, már a kezünkben volt a bizonyítvány. Pedig 17 (5 írásbeli, 6-6 szóbeli, gyakorlati) vizsga volt - hetvenszer. Mindez egy hét alatt - szabadnapokkal.
Nem mintha szerettem volna, ha sokáig nyaggatnak egy-egy feleletkor, de kicsit komolytalannak hatott. Főleg, hogy a szakmai gyakorlati vizsgán sem kellett csinálni semmit. Persze, nem az eredménytől függ, hogy az ember megállja a helyét a munkában vagy sem.

Baromira rossz vizsgázó vagyok, arra jöttem rá. Nem tudtam koncentrálni egyáltalán. Egyszerűen képtelen voltam összeszedni a gondolataimat. Ellenben nézelődni, másokat hallgatni nagyon szerettem. :)
A lényeg viszont, hogy végig jókedvűen feleltem, ami az elnöknek nagyon tetszett.

A közös tanulásokból, ötletelésekből nem tudtam profitálni. Fú, nagyon béna voltam, semmi nem jutott eszembe azokból a megoldásokból, amik a vonaton csak úgy dőltek belőlem, pedig tényleg jók voltak. Igazából az sem jutott eszembe, hogy előtte nap egyáltalán ötleteltünk Zs-vel. :) Zs viszont brillírozott az én ötleteimmel. :)
Na, hát csak ennyire vagyok idétlen. Ezen mindenképp változtatni kell a következő tanfolyamon.

Ha belegondolok, nagy szerencsénk volt az írásbeli feladatokkal. Jó, elsősegélyből az egyik feladat eléggé szívatós volt, de a rettegett aszepszisből igenis könnyűeket adtak. Szóbelin, gyakorlaton jól húztam. Nagy mázlim volt a romákkal, tbc-sekkel, hajléktalanokkal. :) Szóval jobb vizsgafeladatok nem is juthattak volna nekem.

Na, de a legeslegjobb mégiscsak az volt, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk, a kánikula elkerült bennünket.

írta: szaguldokacaj, 2011. okt. 22. 19:41 - címkék: és kategóriák: tanulás, iskola, Budapest - 3 komment

szállnak/tak a varjak...

Nem hiszem, hogy meg kellene tennem, de tény, hogy most könnyűszerrel megbizonyosodhatnék a mondás valóság alapjáról, miszerint olyan sötét van, mint a varjú seggibe', ugyanis az utcán hever egy döglött példány.

írta: szaguldokacaj, 2011. okt. 22. 16:11 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

csúnya és büdös

de azért szép :)

írta: szaguldokacaj, 2011. okt. 2. 15:24 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

egy kis szórakozás

Kisvárosunk múlt hete történésekben gazdag volt.
Kezdődött az autómentes világnap alkalmából megtartott egész napos rendezvénnyel. Főleg gyerekeknek vannak ilyenkor programok. Közlekedési vetélkedő, ügyességi játékok, aszfaltrajz-verseny, különböző kézműves foglalkozások. Mindez délelőtt.
Délután már egészségsátrat is felállítottak a rendezők, ahol pár szűrővizsgálaton lehetett részt venni - felnőtteknek is. Lelkes öregasszonyok készítettek sokféle salátát, amit megkóstolhatott az arra járó.
17 órától ismét (már második alkalommal) indult a "gurulványa" (na, ebből most majdnem ki lehet találni, honnan is írogatok :)), ami annyit tesz, hogy kb. 8 km-en körbe lehet biciklizni a várost. Több mint 600-an regisztráltak.
Tavaly egyik munkatársammal hirtelen felindulásból, munkából jövet, ottragadtunk a főtéren és beneveztünk. :) Én most kihagytam, nem volt kedvem. De már bánom kicsit.
Azért a rajtra odatoltam a képem. Megvártam, amíg elindulnak. Aztán összefutottam egy volt osztálytársammal, elmentünk hát salátát kóstolni. :)
Miután visszaértek a "kalandozók", sorsolás következett. Azt még megvártam, aztán hazajöttem.

A másik program meg a hétvégi betakarítási ünnep volt. Ez is már lassan hagyománnyá válik itt. Pár éve rendezik meg, de még egyszer sem voltam. Most elmentem körülnézni.
Virágos udvar verseny, termésverseny van ilyenkor. A helyi gazdák bemutathatják saját kertjükben termelt zöldségeiket, gyümölcseiket. Itt is elmaradhatatlan a kézműves vásár, amin barátnőm is szokta árulni gyöngyékszereit, cserepeit.
Vasárnap esete a Csík zenekar játszott másfél órán keresztül. Igazából nem nagyon ismerem őket. Bevallom, nem is hallottam róluk addig, amíg Lovasi Andrással összefüggésbe nem kerültek. Jó kis koncert volt egyébként. És végre láttam balkezes hegedűst. :))

A kiállításon készítettem pár képet. Jól látszik, mi mindenre fel lehet használni az őszi terméseket:

írta: szaguldokacaj, 2011. okt. 1. 10:09 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

origami

- Lovaskocsi bakján rágószervet origamizó lény?
- Fogat hajtó fogathajtó.

így

:))

írta: szaguldokacaj, 2011. szept. 23. 19:25 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

vizsga 4 -avagy a maratoni (illetve annak hitt) vizsganap

Előtte kettő pihenőnap is volt, mégis nyúzottabb voltam mint valaha. Mondjuk, ebből csak a vasárnap volt teljes, hétfőn már pakolászni, utazni kellett.
Megadtuk a módját, IC-vel mentünk. Asztalos helyre ültünk, így kényelmesen ki tudtunk pakolni. Egész úton nyomtuk az interakció meg az aszepszis gyakorlatot. Nagyon nehezen tudtunk koncentrálni. Ráadásul Zs nagyon mérges is volt, mert az otthon töltött másfél napban csak egy jó nagy összeveszést tudott produkálni. Nem győzte hangsúlyozni, hogy valóban jobb lett volna a szállásadónknál maradni, biztos többet tanultunk volna. Ja persze. :)

Az utolsó felvonásban 4 modul volt terítéken 6 vizsgával (interakció szóbeli és gyakorlat, aszepszis szóbeli és gyakorlat, a két fogászat szóbeli része). El se tudtuk képzelni, hogy a 35 ember a fejenként 6 vizsgájával hogy a fenébe fog végezni emberi időben, plusz még aznap bizonyítványosztás is akart lenni.
Miután az "A" csoport előző nap már végigjátszotta ezt és a hírek szerint délután 2-kor már a közös fényképen vigyorogtak bizonyítvánnyal a kezükben, sejtettük, hogy 2-3 percnél tovább nem fog a vizsgabizottság senkit sem kínozni.
Ettől függetlenül be voltam fosva rendesen, már igazából ideges voltam.

Megint két teremben folytak a vizsgák. Az "A" csoportnak a két fogászat volt egy teremben, a maradék két modul egy másikban. Sajnos, mire mi kerültünk sorra, ezen változtattak. Ezért megint húztam, halasztottam a vizsgát (más is), mert mindegyik teremben volt valami nagyon rossz.

Először a gyerekfogászatos terembe mentem be, mert meghallottam, hogy kihúzták az "ájulós" tételt. Ezt az egyet nem akartam egyáltalán, a többivel semleges viszonyban voltam.
Interakcióval kezdtem. Gyakorlatból pont azt a tételt húztam ki, amelyikről megbeszéltük a felkészítőn, hogy nem lesz, mert eleve diszkriminatív már a feladat megfogalmazása is. Először ledöbbentem. Végül szerencsém volt, mert túl sokat nem is nyaggatott a tanár vele. Mondjuk, tudtam is, mit kell mondani, mert pont a kizárása miatt emlékezetes volt. :)

Miután végeztem az interakcióval, kihúztam a gyerekfogászatot, majd helyet foglaltam, hogy felkészüljek. Nagyon jól éreztem magam. Elüldögéltem, mosolyogtam, kicsit gondolkodtam is, miközben a többiek sorra mentek felelni. Én meg csak ültem a helyemen, hallgattam a többieket. Közben fül- és szemtanúja lettem egy kis kavarodásnak. Az elnöknek feltűnt, hogy gyerekfogászatból egyes tételeket még senki nem húzott ki. Kiderült, hogy a jóképű gyerekfogász dugta el őket. :) Nem akart egy csomó prevenciót hallgatni. Mondjuk, igaza volt, egy csomó tétel ugyanarról szól, csak más a körítés.
Miután jól kiszórakoztam magam, lefeleltem.

Mikor kiléptem az ajtón, a többiek szinte a nyakamba ugrottak, el nem tudták képzelni, miért vagyok bent olyan sokáig. :)
Vihorásztam még egy sort a folyosón, mielőtt bementem a másik terembe. Itt először fogászatból kellett tételt húzni. Egy csomó minden kavargott a fejemben, alig tudtam összeszedni a gondolataimat. A papíromra nem is írtam semmit.
Amikor a felelet végén mondta a vizsgáztató, hogy mehetek, felálltam, de valamiért visszakérdeztem, hogy: "De ez kivan százra?" (vagy valami ilyesmi). Rámnézett és kérdezte, hogy miért. Mondom, mert nekem száz kell. Erre mondta, hogy akkor soroljam el a szájápolási eszközöket. Én meg azt hittem, hogy viccel. De nem viccelt, így elsoroltam neki és megkaptam a százat. :)

Ezután az aszepszis jött. Itt nagyon béna voltam. Utólag visszagondolva nem is értem, hogy a fenébe lehettem annyira idétlen. Pár nappal később esett csak le, hogy ez az egyetlen modul, aminek az írásbelin elért eredményét sikerült lerontanom a szóbelin. Na, mindegy már.

Nem éreztem semmit, amikor kijöttem a teremből. Semmi felszabadultság vagy megkönnyebbülés érzés, boldogság pláne nem. Pedig vége volt abban a pillanatban...

Közben ott volt egy virtuális ismerősöm is, akit egy fogászati fórumban "szedtem össze". Még akkor érkezett, amikor én a gyerekfogászatnál oly vidáman üldögéltem.
Szegénnyel szemben kicsit lelkiismeret-furdalásom is volt, mert úgy éreztem, nem foglalkoztam vele eleget. (Ezt azóta megbeszéltük, semmi baj nem volt, teljesen megértette a helyzetet.) Biztos az is rossz volt neki, hogy sokszor nem nagyon értette, miről is beszélünk.

Miután mindenki levizsgázott, elbúcsúztam a virtuális ismerőstől, mert nekünk be kellett vonulni a termünkbe. Néhány dolgot még utoljára el kellett intéznünk. Mire mindent aláírtunk, mindenhez hozzájárultunk, már szóltak is, hogy bizonyítványosztás. Nem sokat tököltek, az egyszer biztos!
Bevonultunk az egyik vizsgaterembe, felsorakoztunk a bizottsággal szemben és szinte jobban izgultunk mint a vizsga előtt.
Az elnök és a többiek beszéde után átvehettük a bizonyítványokat. Három ember lett kiemelve ebben a csoportban (az egyik én voltam), ők 90% fölötti eredményt értek el. A bizi mellé kaptunk szép, színes tájékoztatót a dentálhigiénikus képzésről és hozzá egy kedvezményre jogosító kupont.

Ezután elbúcsúztunk egymástól és szétszéledtünk. Páran ottmaradtunk még a termünkben egy kicsit. Összeszedtük a cuccunkat, átöltöztünk, nevetgéltünk - immár felszabadultan, majd elindultunk.
Először a buszmegállóban volt egy ölelgetős búcsúzkodás, majd a metróban. Egyszer sem sírtam, de mindig majdnem. :)

Zs-vel még aznap, az utolsó lehetséges vonattal hazautaztunk. Na, akkor tört rám a szomorúság, amikor Gyomán búcsút vettünk egymástól.

írta: szaguldokacaj, 2011. szept. 14. 19:41 - címkék: és kategóriák: tanulás, iskola, Budapest - még nincsenek kommentek

csíkos

írta: szaguldokacaj, 2011. szept. 13. 13:09 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

valamikor el kell kezdeni

Pár napja olyat csináltam, mint még soha: hajba kaptam egy kopasszal számomra idegen emberrel.

írta: szaguldokacaj, 2011. aug. 29. 9:27 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

vizsga 3 - avagy a szakma napja

Előző napon az "A" csoport vizsgázott, nekünk "pihenőnapunk" volt. Persze, nem pihenéssel töltöttük, hiszen tanulni kellett. Volna. Ehelyett elmentünk Zs-vel és a lányával (mert felutazott hozzánk) esküvői szalonba. Baromi mérgesek lettünk, amikor nagy nehezen kivártuk a nyitást, valami átjáró nyitását, aztán kiderült, hogy a benne lévő üzlet meg csak délután nyit. :) Bánatunkban vettünk kaját, ettünk, majd hazamentünk. Zs és a lánya délután még visszament, hiszen azért jött a lány, hogy az esküvőjére menyasszonyi cipőt vegyen. Szerencsére meg is tudta venni azt, amit már a neten kinézett magának.

Én meg addig fogászatoztam. Egész délután. Már teljesen be voltam zsongva, mégis úgy éreztem, semmit nem tudok. Másnap korán akartunk kelni, hogy indulás előtt még tudjunk tanulni. De nem hallottuk az ébresztőt. :)

Egy budai kis takaros rendelőben volt a vizsga. Lugas étterem van a közelben, innen jegyeztük meg, hova kell mennünk. Zs ezen a reggelen lukasznak olvasta. Mondom, az Lugas. De akkor mi a lukasz? - kérdi Zs. Mondom, biztos a Lucas-kanálra (ez egy fogászati műszer) gondolsz. :) Amikor ezt elmeséltük az oktatónknak (szigorúan a vizsga után és már felszabadultan), nyerített mint egy bolond póni.

Ezen a napon a két szakmai modul gyakorlati vizsgája volt soron. Mivel nagyon kicsi a rendelő, 3-4 részre voltunk osztva, hogy ne egyszerre állítson be a 35 ember. Így felosztva is alig fértünk. Kicsit vicces volt, hogy a lépcsőházban öltöztünk át, ahol jöttek-mentek a fenti lakók. :) Oké, azért nem percenként.
Hamarabb beszéltük meg a találkozót páran, hogy még átbeszéljük a tételeket. De olyan gyorsan zajlottak a vizsgák, hogy mondták, öltözzünk át, mert az előttünk lévők már végeztek. :)
Persze ezután tanulás, átbeszélés már nem volt. Ott zizegtünk a kis lépcsőházban, papírokat szorongatva, de a tételekre már nem tudtunk koncentrálni. Közben röhögtünk, mindenféle hülyeség eszünkbe jutott. Komolyan, ennyire ideges még sose voltam egy fogorvosi rendelőbe belépés előtt, mint akkor. Inkább betömettem volna két fogam, mint a vizsga! :)

Itt se tudtam eldönteni, melyikre menjek be előbb. Aztán a sors döntött ismét, így a konzerváló fogászatra mentem, persze, az utolsók között, mert az gyorsabban haladt.
Na, hajléktalan gangrénás pasast kaptam ki. Gyorsan elintéztem, aztán csatlakoztam a többiekhez további idegeskedés végett. :)

A gyerekfogászatra az istennek nem akaródzott bemenni. Ide amúgy is jobban félve ment be mindenki. Pedig nagyon aranyos volt a vizsgáztató meg az elnök is (ő ide ült be, mert ő maga is gyerekfogorvos).
Már az utolsó "osztag" (én az utolsó előttiben voltam) emberei is végeztek, mire rászántam magam. Mondjuk, túl sok választásom nem volt, mert már ketten maradtunk a végére. :) Így is az előttem felelőnek bent kellett maradni tanúnak.

Az elnök úgy fogadott, hogy "na, a kis mosolygós". :) Tényleg mosolygok mindig és a feszültség valahogy nem látszódott rajtam ebben a vizsgaidőszakban. Az egyik csoporttársam is mondta, hogy nem semmi, milyen nyugodt vagyok. :) Pedig...
Fogszabályzós tételt húztam, úgyhogy egyből megkönnyebbültem. Kicsit nehezen szedtem össze a gondolataimat. Meg közben figyeltem az előttem vizsgázót. Nem volt gond, bár kicsit elszomorodtam, amikor nem ismertem fel a fogszabályozó készüléket. De amikor mondták, hogy mi az, egyből tudtam, hogy mitől az. Úgyhogy mondta az elnök, nincs semmi baj, jó volt a feleletem. Kicsit nyomasztott az is, hogy az írásbelim 100% lett. Szerencsére megkaptam itt is a 100%-ot. (Meg a konzerválón is, mint utólag kiderült.)

A végén még bent kellett maradnom tanúnak az utolsó felelőhöz. Akkor már teljesen le voltam nyugodva és persze annyira tudtam volna mondani az ő tételét is. :)

Aztán szépen, komótosan átöltöztem. Közben már felszabadultan röhögtünk minden hülyeségen. Együtt mentünk egy darabig az egyik oktatónkkal meg a vizsgabizottság egyik tagjával. Na, velük is nevettünk egy sort, főleg a lukaszos sztorin.

Ez ugye egy szombati nap volt. Még aznap hazautaztunk Zs-vel, majd hétfőn jöttünk vissza, mert kedden várt ránk az utolsó felvonás.

írta: szaguldokacaj, 2011. aug. 15. 13:56 - címkék: és kategóriák: tanulás, iskola, Budapest - még nincsenek kommentek

zöld

Tegnap egy férfi is megdicsérte a körmömet. Ezt:

írta: szaguldokacaj, 2011. aug. 15. 10:59 - címkék: és kategóriák: - 2 komment